Egy „migráns“ élményei a „tudjukmilyen“ Nyugaton (1. szösszenet)

koldus_koldulasÁcsorogtam, cigarettáztam este 23 órakor az Afrika + Közel-Kelet + Latin-Amerika jellegű, ettől nagyon érdekes, újdonsága miatt kissé talán ijesztő, bár egyáltalán nem veszélyes hamburgi főpályaudvaron, az egyik metróközeli bejáratnál, azon meditálva, hol töltsem még el az elkövetkezendő 1-2 órát.
Két órával korábban már adtam vonatjegyre valót egy angolul beszélő valószínűleg menekültnek, de mivel nem akartam az összes fémpénzemet szétosztogatni (kellett metróra oda-vissza), a többi koldust már elküldtem. 
(Kétféle koldus van: 1. menekült vonatjegyre, 2. német vagy kelet-európai.) Azonnal mennek is tovább, nem tolakodóak. 
Már csak három metró indult éjfélig, számolgattam, melyikkel érdemes menni az Eilbek nevű városrészbe, közben találgattam, hogy a velem szemben kéregető nő vajon német vagy kelet-európai? 

És ekkor egy egyértelműen arab kinézetű „migráncs“ odament a koldushoz és pénz nyomott kéregetésre emelt kezébe… Ettől nagyon elszégyeltem magam. 

Míg elszívtam a cigarettát, figyeltem a koldust. Korombeli nő volt, kicsi, elgyötört, csak enyhén rosszul öltözött. Botra támaszkodott, nehezen állt a metróhoz vezető lépcső tetején. Néha egy pillanatra eltorzult az arca, gondolom, fájdalmai lehettek. Nem volt tolakodó, csak ránézett időnként a lépcsőn le-fel közlekedőkre és feléjük nyújtotta a kezét. Senkitől nem kapott semmit, tudomást sem vettek róla. Az arab kinézetű (őket egyébként itt menekülteknek nevezik, a migráns az valami más, az én vagyok) valakire várhatott, mert nem messze a koldustól ő is álldogált még egy darabig, Smartphone-jába merülve. 

Mikor a metróba menet pénzt adtam a nőnek, az jutott eszembe, milyen szomorú ez: a német koldusnak kb. 10 perc leforgása alatt mindösszesen két „migráncs“ adott valami keveset. Tökéletes, akcentus nélküli németséggel köszönte meg, valami áldásfélét is mondott. 
Még visszafordultam a lépcsőről, akkor is nézett, szomorú, hálás mosollyal az arcán és láttam, hogy mindjárt sírni fog.

Kommentare sind geschlossen.

Eine WordPress.com-Website.

Nach oben ↑

%d Bloggern gefällt das: